Unjuk a CD-ket, merül az Ipod. Hallgassunk rádiót, ahol talán újat és fülbemászót hallunk. Csak úgy szóljon üresen, amíg vezetünk vagy takarítunk.
Tekerjük a frekit unalmasan és valami kellemes vagy régen hallott zenét várunk, amire jobban csobban a felmosórongy a vödörben.
De a domestos helyett a műanyag ömlik, a zenei semmi. Hangmodulátorral kevert „énekesek”, milliószor lejárt dallamok. Naponta többször. És még változatosnak és slágernek is nevezik???!!! Sőt, a legjobb zenék!! Ja, és vannak kívánságműsorok is, ahol a sarki fodrász csaj kér egy Madonna számot: 11 stúdió album kínálatából már megint ugyan azt a Like a prayer-t és küldi magának és mindenkinek, aki szereti???!!!
Hát mi a bánat van itt?
A nagy magyar zenei tragédia, az egyoldalú, irányított népbutítás, megalkuvás és zenei szemét. Az van.
Ezt kapjuk, mert állítólag erre van igény. Kinek van erre igénye ilyen mennyiségben és minőségben?
Valakiknek biztosan, de ezek a valakik csak egy nagyon szűk réteg. És mi van a többiekkel, akik például a fiatalságukra emlékezve egy dögös oldies számot hallgatnának, akik egy Johnny and the Hurricanes orgona sípra ráznák őszes hajukat?
Na velük az van, hogy kapnak egy Fenyő Mikit százhuszon ötödszörre ugyanazt és kussolhatnak, hogy kaptak Rock N Roll-t. Mellesleg Fenyő kollégának is 11 szólólemeze és további 16 hangzóanyaga van a Hungária formációval. De csak a szőnyeget csavarhatjuk fel.
Rock zene??? Na, annak aztán minden hangja a pokol tornácán íródott. Rádióba nem való, mondják az okos zenei szakértők. Na jó, kivételt tesznek és elénk vágnak egy AC/DC Thunderstruck-t. Persze logikus, hiszen a csapat 1975-től napjainkig csak ezt az egy nótát produkálta:))
Tegye fel a kezét, aki 2011-ben hallott már rádióban Midnight Oil-t, vagy Toto-t, uram bocsá Cafe del mare-t! Mike Oldfieldról már nem is beszélve. Jelentkezzen, aki Alphaville-re bulizott a kocsiban (Forever young nem ér!) és Iggy Pop alkotói munkásságáról hallgatott egy riportot! Hallottunk már a magyar After Crying csapatról, akik több mint 13 megjelent albummal a hátuk mögött korszerű komolyzenét játszanak és még eMeRTon díjat is kaptak?
Lapítás van. És ez érthető. Sokan nem is ismerik az előadókat, ami nem az ő szégyenük, hanem a magyar nyomorult rádióadóké, akik szerint a Pink Floyd csak a falat bontogatta és ritkán a pénzről (Money) zenélt. A magyar rádióadók a bűnösök, akik szerint csak a Blondie kérdezhet csúnyát, egy rock banda az első hangjától trágár és polgárpukkasztó. A magyar rádióadók, ahol a reggeli humor sem vicces igazán, amolyan önmagát hallató intrikus kritika másokról.
A végtelenségig sorolhatnám azokat a magyar és nemzetközi előadókat, akik közismerten minőségi és megbecsült zenét játszanak, csak a mi frekvenciáink alkalmatlanok a vételükre.
Mert vannak, akik szerint ezekből nem profitálhat egy rádióállomás? Vagy a zenei szerkesztők nincsenek otthon a zenében, mert nap mint nap kirúgják őket otthonukból??
