Elérkezett a pillanat, hogy az országot gyötrő hitelválságról is ejtsek néhány mondatot.
A bankok és a pénzügyi világ tematikus, előre kitervelt spekulációjáról van szó. Véleményem szerint nem beszélhetünk hitel válságról, mert a válság fogalma azt jelenti, hogy minden fél érintett a problémában, ami válságossá vált. Tehát ha például egy házasság válságba kerül, akkor nem mondhatjuk, hogy csak a feleség került válságba, hiszen a férj is érintett, így a kettőjük válságáról, az egymásnak tett szövetség válságáról, megromlásáról beszélhetünk.
Jelenleg azonban a bankok nincsenek válságban, sőt kiválóan profitálnak a problémából. Itt az emberek lettek átverve kitervelt módon. Ennek az állításomnak az az elsődleges bizonyítéka, hogy annak idején, a hitelbírálat során az akkor érvényes valuta árfolyamnak megfelelő törlesztés biztonságát vizsgálták az aktuális bér tükrében. Azt semelyik bank sem vizsgálta, hogy mi van, ha elszabadul a frank, vagy az euró. A szerződésben hebehurgya módon kitételként szerepelt ugyan az árfolyam kockázat lehetősége, de sem felső plafon, sem egyéb óvintézkedés nem szerepelt a sorok közt. Ezzel nem is lenne baj, hiszen a banknak is kell biztosíték, hogy 5-10 Ft-esetén sem lesz bebukás. Nem is volt, hiszen az árfolyam bizonyos normális változása benne van a pakliban. Ez a rész volt a jogi vakítás az ügyfelek felé. A bankok befektetnek, tehát elemeztek, vizsgálódnak, pontosan tudniuk kellett, hogy a gazdaság bizonyos változásai milyen következményekkel járnak, merre tart a világ. Azt is tudták, hogy mikor majd elszabadul a pokol, akkor ők nem fognak rosszul járni, mert mindent elvehetnek majd a pórul járt hitelesektől. Pontosan tudták, hogy a brutális árfolyamváltozások az ő malmukra hajtják majd a vizet, pontosabban a pénzt. Pontosan tudták – ígéreteik ellenére - hogy az árfolyam nem csökkeni fog, hanem nőni. Ha az ellenkezőjét tudták volna, nem is vállalták volna a hitelek folyósítását, mert a helyzet ellenkezőleg sült volna el és ők buktak volna. Ez azonban kizárt. A cél az emberek teljes eladósítása volt. Ingatlanjaik, autóik, vállalkozásaik erkölcstelen elbitorlása volt a cél.
Sokan oktalanul azt mondják, hogy nem kötelezett senki senkit a hitel felvételére. Nagyon nincs igazuk. Az állam nem biztosította a fiatalok lakáshoz jutását, nem mindenkit „áldott meg” az Isten egy örökséggel. Kínálták a hiteleket, szinte követelték, hogy vedd fel, mert neked ez jó lesz. Sokan nem is tehettek mást. Ígéretet kaptak az emberek az aktuális kormányoktól, hogy 2008-ban már euró is lesz és az árfolyam ingadozást majd ez a tény is biztonságban tartja. De nem így lett. Nincs euró, nincs állami támogatás, nincs segítség. Az emberek egyedül maradtak az egyoldalú válságukkal.
Hiába minden állami intézkedés, hiszen nem a gyökerét kezeli a problémának, csak elvakítások, hogy mégis foglalkozik a vezetés a problémával. A rögzített árfolyam és a 2014-ben történő késleltetett törlesztés teljesen értelmetlen, hiszen aki most nehezen, vagy nem tudja törleszteni a hitelét, mitől tudná 2014-ben fizetni a felhalmozott árfolyam különbözetekkel együtt.? Sehogy. Ezzel annyit érnek el, hogy nem egyszerre dőlnek be a hitelek, hanem szépen sorjában, egy picit késleltetve a káoszt. A 180 Ft-on történő végtörlesztés, pedig csak a 30 millió alatti hitelösszeget felvett embereken segít, feltéve, hogy van annyi pénzük, hogy árfolyambukás nélkül vissza tudják fizetni. És aki meg eladja lakását, vállalkozását, annak meg nem elveszik az ingatlanját, hanem hatalmas bukással maga kínálja oda fejet hajtva az uzsorás bankoknak. Csodálatos.
Az állam a beszedett bankadók egy részéből nyugodtan finanszírozhatná a különbözetet (a felvett árfolyam és a megemelkedett árfolyam közti különbözet), hiszen a bankadó a bankok nyereségéből származik, ami pedig az emberek pénzéből, hiteleiből, árfolyam bukásából kinyert bevétel. Tehát a bankoknak semmilyen nyeresége sem lenne, ha nem az emberek nyomorán és kiszolgáltatottságán gazdagszik meg. Az állam ezt a meggazdagodást adóztatja és az adó egy részét vissza kellene forgatni a hitelkárosult emberekre, így segítve azokat, akik bajba kerültek önhibájukon kívül. Ez hasonlóan működne, mint pl. az adónkból finanszírozzák a munkanélküliek stb. segélyeit. Nem is szól senki ez ellen, helyesen. Nem kérdezi senki, hogy miért csak azok az emberek kapnak segélyt, akik nem dolgoznak. Szociális háló. Ennyi.
Valójában a törlesztő részlet közel 2/3-át a kamatok teszik ki. Ha állami behatásra ezt a kamatot csökkentenék, már sokaknak enyhülne a terhe jelentősen.
De valamiért az államnak nem érdeke orvosolni a hitelesek jelen problémáját. Csak nézegeti és bólogat jobbra, balra. Például megvizsgálta valaki is, hogy a Svájcban leminősített 0-0,1%-os alapkamat nálunk miért is van 6,5%-on elszámolva?? Senki sem vizsgálta, mert nem szabad bántani a harácsoló bankokat, mert a végén még kivonulnak az országból. Hát vonuljanak! Jó utat! Ha nem tudnak az országgal becsületesen-korrekten együtt dolgozni, akkor nincs szükség rájuk.
Nincs több kérdésem.
