Kár lenne a címet túlfigurázni. Mint az ökörhugyozás, úgy lepik el városi útjainkat a csatornafedők. Semmi tematika, semmi értelem, csak úgy vannak a maguk értelmetlen sokaságában 5-10 méterenként. Az szinte bizonyos, hogy nem ott lesz csatornarepedés, vagy csőtörés, ahol a fedő van, hanem lehetőség szerint a kettő között. Na, mindegy, ez egy dolog.
Ami sokkal inkább bosszantó és érthetetlen számomra, hogy az esetek 80%-ban az úttest egy olyan pontján vannak elhelyezve, ahol a járművek kerekei garantáltan átmennek rajta, tehát a nyomsávban, ezzel is megszakítva a simán és csendben haladunk feelinget. Nem középen, nem a szélén, pont ott…. És mint az ökörhugyozás, úgy kanyarog a sok fedő. „Ezt kikerülted? De ebbe már belehajtasz kisfiam!! Sőt ebbe is!”
De miért is kerüljük ki? Mert besüppedt b…meg. Ja, ez meg kiáll az úttest síkjából. Na ezt kapjuk ki, ne a vérbajt!
Az utak állapotáról és minőségéről nem kívánok nyilatkozni, tudja és ismeri mindenki. De kérdezem én, miért kell még ezzel is rontani a helyzeten??
Talán egy Csatornafedő Koordinációs Központ új munkahelyeket teremtve megoldaná a problémát?
